Akadálymentes verzió
Menü megnyitása

Mit tegyen a szülő, ha tehetséges a gyermeke – matematikából?

2013. október 24.

Tanácsok, tippek Oláh Vera matematikustól

– Honnan ismeri fel a szülő, hogy matematikából eltér az átlagtól a gyermeke? Milyen készségekből: szeret számolni, logikus a gondolkodása, esetleg ő maga ad feladatot a társainak – tehát mire figyeljen fel?
 A legtöbb óvodáskorú gyerek érdeklődik a számok iránt, hiszen azokat a felnőttek nap mint nap emlegetik, látják a busz, a villamos, a tévé, a  mikró kijelzőjén. Érdekli őket, hány óra van, szeretik sorba állítani és számolgatni a játékaikat. Vannak köztük olyanok, akik már – többnyire „saját maguktól” – összeadnak-kivonnak 6 éves koruk előtt. Rájuk érdemes odafigyelni, de ők még átlagos értelmes gyerekek.  Ugyancsak azt látjuk, hogy az a kisgyermek, aki rengeteg kérdésére érthető válaszokat kap a rá figyelő felnőttektől, sokszor számunkra furcsán, de logikusan gondolkodik. A „gyerekszáj” épp azért kacagtató, mert a gyerek logikusan próbál következtetni. Az ilyen „okos” kicsikből – ha az iskola nem szoktatja le őket a gondolkodásról – matematikából jó tanulók lehetnek. Néha azonban előfordul, hogy a gyerek a korához képest lényegesen jobban számol, vagy mélyebb összefüggésekre bukkan rá. Az ilyet könnyen felismeri a szülő, az ismerős vagy a tanító. 
 
– Mit tegyen ilyenkor a szülő? Adjon az iskolainál kicsit nehezebb feladatokat a kezébe? Konzultáljon a matektanárral? 
Ha az iskolai feladatok nem okoznak nehézséget a gyereknek, érdemes az életkorának megfelelő érdekes, gondolkodtató példákat adni, de jobb, ha a feladatot nem a szülő adja, hanem a tanárral beszéli meg. Szerintem otthon inkább játsszon apuka, anyuka a gyerekekkel minél több társasjátékot, logikai játékot, kirakóst, kérdezz-feleleket, kártyázhatnak, sakkozhatnak, énekelhetnek, zenélhetnek. Ezek mind segítik a memória és a gondolkodás fejlesztését, aminek gyerekünk később a matematikában és a többi tárgy tanulásában is hasznát veheti. 
 
– Hány éves kortól van értelme a matematika szakkörnek? Mit mutat a gyakorlat: van-e szakköri kínálat abból a tárgyból, amitől oly sokan félnek amúgy?
Mivel a matematika iránti érdeklődés már igen korán a szülő számára is ki szokott derülni, az ilyen gyerekekkel érdemes már 9-10 éves kortól külön foglalkozni. Sajnos ebben az életkorban kevés szakkört indítanak, jellemzően inkább a felső tagozatban. A szakkörre járó tanulók élvezik, mert értik, és meg tudják oldani a példákat és sikerélményük van. Az átlag, a többség pedig fél, nem szereti, mert útközben valahol elvesztette a fonalat és attól kezdve nem érti, és a matekot úgy nagyon nehéz megtanulni.
 
– Mit ne tegyen a szülő? Mivel árthat a matematikából tehetséges gyermekének?
Ne törjük le az önbizalmát. Örüljünk a sikereinek, biztassuk, álljunk mellette, legyünk rá büszkék. Lehet, hogy nem mindenben olyan jó, mint matekból, ne szidjuk miatta. „Egész nap csak ülsz, ábrándozol, telefirkálod a papírt, miért nem mész inkább játszani az osztálytársaiddal, miért nem segítesz inkább anyádnak, miért nem vigyázol inkább a kishúgodra?” Ha azt érzi, rosszat tesz, ha matekozik, és nem értik meg a szülei, elveszítheti a kedvét. Persze, amellett, hogy szakkört vagy tanárt keresünk matematikából a gyereknek, törődnünk kell avval is, hogy amiben gyenge, azt erősítsük. Próbáljunk megfelelő sportot találni a számára, tanulja meg szépen kifejezni magát magyarul és más nyelven is. Akkor lehet belőle igazi tehetség, ha el tudja fogadtatni magát társaságban, nem teljesen elzárkózó, nem lesz „kocka”.
– Matematikából mi az "optimális" életkor a fejlesztés elkezdéséhez? 
Logikai játékokkal és rengeteg eszközzel már hatéves korban el lehet kezdeni a fejlesztést, legyen szó akár hátrányos akár tehetségesnek tűnő gyermekről. A gyerekek megfelelő módszerekkel játszva, észrevétlen tanulhatják meg a kisebb-nagyobb fogalmát, a becslést, vagy a mértékegységeket. Jól megfogalmazott kérdésekkel szoknak hozzá a szöveges példákhoz. Alsó tagozaton a matematikát tevékenykedtetéssel, játékkal, eszközök használatával lehet a legeredményesebben tanítani.  A matematika tehetségfejlesztéshez a hozzáértők többsége a 12-14 éves kori kezdést ajánlja. Nem véletlen, hogy hosszú évek óta a speciális matematika tagozatos képzést 12 éves kortól indítják, és az sem, hogy a későbben érők számára lehetőséget adnak csatlakozásra a 8. osztály után. 
 
– Hogyan ismeri fel a szülővel "szövetséges" pedagógus a tehetségeket? Hogyan erősítheti meg a szülő "tehetség-gyanúját"?
A szülő lehet elfogult a saját gyerekét illetően. A pedagógus iskolai környezetben látja a diákjait, össze tudja hasonlítani a többiekkel, és a tapasztalata is objektívabbá teszi az ítéletét. A tanulók matematika eredményei feladatokkal egyértelműen mérhetők, de egy jól felkészült matematikatanár néhány szóbeli kérdésére kapott válaszból nagy valószínűséggel még inkább látja a tehetség csíráját.
 
– Ön kire emlékszik szívesen tehetségsegítőként, akit a szülővel együttműködve felismert – és mi lett ezzel a gyerekekkel?
Én magam nem vagyok tanár – matematikusként végeztem, és akkor kerültem a matematika tehetséggondozás közelébe, amikor tíz éven át a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok szerkesztőjeként dolgoztam, majd később alapítványunk a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács tagja lett. Azok a középiskolások, akik a KöMaL feladatbeküldő pontversenyein bármilyen eredményt elértek, tehetségesnek mondhatók, az ő szüleiket már nem kellett meggyőzni, többségük a legjobb magyar egyetemeken (az utóbbi időkben külföldieken is) szerzett diplomát. Informatikusok, közgazdászok, fizikusok, vegyészmérnökök, informatikusok, tanárok, sőt egyetemi professzorok lettek belőlük. Ez utóbbira két egykori KöMaL-nyertes lány, Csörnyei Marianna és Gyarmati Katalin matematikus karrierje jó példa.
 
Nekem szerencsém volt szülőként: mindhárom fiam elég jó volt matekból, egyikük kifejezetten tehetségesnek tűnt már 10 évesen, ő a budapesti Fazekas gimnázium matematika tagozatán érettségizett. Ő is, öccse is mérnök-informatikus lett, bátyjuk viszont a Zeneakadémián végzett.
 
– Mi a tapasztalata a tanulmányi versenyekkel kapcsolatban? Mikortól érdemes versenyeztetni a gyerekeket matematikából?
Az országos szintű matematika versenyek már harmadik osztálytól indulnak, ezek a Kalmár László, Varga Tamás, Kenguru versenyek. Szerintem érdemes elküldeni rá az osztályból a matematikából legjobbakat, a versenyzés nagyon motiváló lehet. A rendszeres évenkénti versenyzés később a vizsgadrukk leküzdésében segít. Az Arany Dániel, az OKTV, a Kürschák versenyek a hazai legrangosabb középiskolás tehetségmérők. Persze az is előfordul, hogy a kudarc elveszi a kedvét valakinek attól, hogy később matematikával foglalkozzon. Pedig az egyetemen kiderül: lehet abból is jó matematikus, aki nem volt jó versenyző típus, és a matematika nem a versenyfeladatok megoldásából áll.
 
– Mikor jön el a KöMal ideje? 
Általános iskolásoknak inkább az Abacus folyóiratot ajánlanám, a matematika és a fizika feladatok tekintetében itt szokhatnak hozzá a kisebbek a levelező versenyzéshez, ami több kitartást, a feladatok megoldásának alaposabb megfogalmazását igényli. Kivételesen már 7-8. osztályosok is beküldik a KöMaL pontversenyeibe havonta a megoldásaikat, de a versenyzők 90%-a középiskolás.
 
– Egyáltalán: hol, milyen gyakran és hogyan tegyék magukat próbára a gyerekek?
A KöMaL-nak több szinten vannak feladatsorai, kezdő 9. osztályosok a K, szakközépiskolások a C, gyakorlottabb gimnazisták a B, a Nemzetközi Matematikai Diákolimpiára készülők az A feladatsorokon nagyon sokat tanulhatnak. Emellett sajnos sokan évente több versenyen is indulnak, mivel igen szép számmal vannak helyi, körzeti, országos versenyek. Van, aki bírja, de nem mindenki, és ha a tanár állandóan a versenyre készíti a szakköröseit, akkor kevés idő marad a matematika szépségeinek és érdekességeinek megtanítására.

 

Kapcsolódó személyek: